Már

Már nagyon vártam, hogy megírhassam erről a könyvről a véleményemet, mivel eléggé vegyes érzéseim vannak magával a könyvvel és az írónővel kapcsolatban egyaránt.

Nos, először is nagyon tömören a sztori egy lányról szól, név szerint Blue-ról, akinek az anyja és közelebbi hozzátartozói mind-mind látnokok, ő azonban azon kívül, hogy felerősíti az energiákat, a látnokok képességeit, semmi többel nem rendelkezik. A másik szál pedig egy fiú csapatról szól, az Aglionby diákjairól, akik nagy része dús gazdag család sarja. Más néven ők a hollófiúk, (mivelhogy az emblémájuk egy fekete holló). A fiú csapat „vezetője“ Gansey egy király után kutat, aki egy bizonyos Ley-vonal (energia vonal) mentén van eltemetve. A fiúk és Blue útja keresztezik egymást. A lánynak viszont nagyon óvatosnak kell lennie, mert eddig mindenegyes látnok azt jósoltatta neki, hogyha igaz szerelmét megcsókolja az meg fog halni.

Úgy gondolom, hogy a tartalomról elég ennyit tudnia annak, aki magát a könyvet még nem olvasta. Nos, nekem Maggie, az írónő stílusa nem igazán jött be. Elég érthetetlenül és homályosan ír. Eltelt pár fejezetbe mire leesett, hogy mégis mi a fészkes fenéről van itt szó. Eleinte azt hittem, hogy csak én vagyok értetlen, de végül kiderült, hogy mégsem. Legjobb barátnőm a könyvesboltban beleolvasott és eléggé sokáig eljutott. Ő sem értette, hogy mi folyik benne (pedig ő az egyik legnagyobb könyvmoly, aki ismerek). Egy másik lánynak is kölcsön adtam a suliban mikor épp nálam volt, mert előadásra készült és a szünetekben nem akart unatkozni. Szimplán rávágta, hogy szar. Magamban mondtam, hogy oké igazad van, de attól még ennél szemben is kifejezheted volna magadat. Mégiscsak lány vagy.

Az eleje eléggé unalmas és száraz volt. Folyamatosan ugyanarról szólt, ami csak azért volt jó mert, ezáltal kezdett körvonalazódni a fejemben a sztorinak a lényege és részletei szintúgy. Rövid 48 fejezetből áll. Izgalmassá, pedig nyugodt szívvel kijelenthettem, hogy nagyjából a húszon valahányadiknál kezdett válni. Ez kábé akkor volt, mikor a fiú csapat és Blue elkezdtek együtt dolgozni és találkozgatni, mert addig csak külön-külön volt szó róluk fejezetenként. Persze azután a kapcsolatok is kezdtek kialakulni és sok kérdőjel maradt bennem a könyv végére. Maggie végül is nagyon ravaszul oldotta meg, mivel az utolsó fejezetek kifejezetten jóra és rendkívül érdekfeszítőre sikeredtek. És ahogy már említettem túl sok kérdés megválaszolatlan maradt és nagyon jól tudom, hogy a Hollófiúknak van még egy része, amit láttam is már a boltokban, ezért is rettenetesen nehéz eldöntenem, hogy vajon érdemes-e megvásárolni a következő részt.

Amúgy pedig végre valahára karaimban tarthatom a Csillagainkban van a hiba című siker könyvet, ami ezúttal nem vörös pöttyös mégis óriási reményeket fűzök hozzá!

Ti már olvastátok valamelyik könyvet a kettő közül? Ha igen, akkor nektek mi a véleményetek róla/róluk?

Hollófiúk: 10/6 (De csak az igazán jó pillanatok késleltetése miatt)